2014. október 06., hétfő 15:55

Pasztorál kötetbemutató Veszprémben és Budapesten

A veszprémi Ünnepi Könyvhéten Ladányi István, a Sziveri János Intézet vezetője és Pintér Viktória, az intézet munkatársa bemutatta a Pasztorál című legújabb Sziveri-kötetet. (Kiadó: Vajdasági Magyar Művelődési Intézet)

A versek ismertek, ugyanakkor Benes József grafikái, Bakos Árpád zenéje, és a költő sajátos versmondásának megidézése új térben helyezik el a költeményeket. A kötet bemutatását az Irodalom- és Kultúratudományi Intézet hallgatói, Éltető Erzsébet és Heizinger Anita felolvasásai kísérték. Éltető Erzsébet saját költeményét adta elő Sziveri 60 címmel.

Sziveri 60

A szívben Sziveri felesel
verőereim ütemével.
Versbe zuhan, ott pattog
bent a szájban,
hol a szétrobbanó
szavak szép számban
születnek meg utánad
Költő.

Töltőtollad nyoma
egy emberöltő,
mit vásott kabátként
hord magán hiányod.
Nem látod, mikor
álmod vigyázom,
hogy a be nem töltött,
szóközzel teleírt magány
ne azt a ragot tegye
üvöltő helyére,
mit én is ráraknék
a csillagpontokból kirakott
idő kábeltengelyére.

Oda, ahol nyelvem hegyével
még helyén levő nevén
nevezve meghívni
a másként mentett rímeket
miből a legnagyobb hír
most mégis az,
amivel csak te tudsz költő
feleselni ha éppen elmúltál 60.
Hiába rohan el
nélküled valami,
Bábel bonthatatlan
és büszkén áll
akkor is ha fáj,
hogy miből építették,
az súlyosan csattan
vissza a versre
s míg bírja a száj
be nem áll.
Sziveri üzent, hogy kérem,
ma itt kint a téren
végre megszólal a Pasztorál.

De mielőtt még azt hinnék,
hogy ez most túl posztreál,
akkor csak figyeljék dallamot.
Mire megint megráng a szív,
addigra én ígérem, elhallgatok.
Csendben várok 60 évig
egy úton, mit nehéz kábel
tekert tintádba úgy,
ahogy azt felitatni
a jövőkor sem tudja.

A szívben Sziveri felesel,
nincs rajta kívül más,
ki úgy mondja,
ahogy a magából kirázott
versek sorai hagynak engem
libabőrként pont ott a lapon
hol a hatás nem marad el
csak épp e Bábeli alapokon
alakul át, ahogy az övével
egyszerre koccan…
Úgy törik szét
szilánkokra tér és idő,
hogy bár meg se moccan…

Mert Bábel bonthatatlan
és büszkén áll
akkor is ha fáj,
hogy miből építették,
az súlyosan csattan
vissza a versre
s míg bírja a száj
be nem áll.
Sziveri üzent, hogy kérem,
ma itt kint a téren
végre megszólal a Pasztorál.

benes jozsef eutanazia 300x225

grafika: Benes József


Az Ünnepi Könyvhét második napján Géczi János költővel, Pintér Viktória beszélgetett. A kérdések elsősorban a költő- és generációstárs személyes emlékeit célozták meg, de szó esett a versekről, hagyományról és a Sziveri-recepcióról is.

sziveri18

Fotó: Penovác Károly
Forrás: veol.hu


A 2014-es budapesti Könyvhét második napján a Sziveri-életmű történetének kicsit jelképes pillanata volt, hogy a Pasztorálról a Vörösmarty téri színpadon a kötet utószavát író Reményi József Tamással épp az a Keresztury Tibor beszélgetett, akinek Sziveri János máig emlékezetes, többször is megjelent életműinterjúját köszönhetjük. Keresztury most a litera.hu főszerkesztőjeként faggatta kollégáját, s a beszélgetés középpontjában érthetően az az izgalmas kérdés állt: vajon a kilencvenes évek hosszú amnéziája után hogyan támadt kétségtelen reneszánsza ma Sziveri költészetének? E reneszánsz legjelentősebb mozzanata, hogy az újabb költő- és kritikusnemzedékek fölfedezték magunknak Sziverit. Másrészt – Keresztury joggal utalt a párhuzamra – annak a tragikus groteszknek, amelyet sokáig Hajnóczy Péter esetében sem elemeztek a maga helyén, mára érett be az ideje.

sziveri19
Fotó: Bach Máté
Forrás: prae.hu

Utoljára frissítve: 2015. október 05., hétfő 10:04
Top
Tájékoztatjuk, hogy ez a honlap úgynevezett "sütiket" (cookie) használ. Ha Ön tovább böngészik, azzal hozzájárul, hogy böngészője fogadja ezeket a sütiket. More details…